 |
 |
Bartók Új Sorozat 29-30.
Zongoraművek (6)
Mikrokosmos
Zongoramuzsika a kezdet legkezdetétől
(1926, 1932 – 1939, BB 105, Sz 107)
|
|
CD 1 1. füzet |
|
| 1 | No. 1 Hat unisono dallam (1) |
0'24" |
| 2 | No. 2 Hat unisono dallam (2) |
0'44" |
| 3 | No. 3 Hat unisono dallam (3) |
0'31" |
| 4 | No. 4 Hat unisono dallam (4) |
0'22" |
| 5 | No. 5 Hat unisono dallam (5) |
0'32" |
| 6 | No. 6 Hat unisono dallam (6) |
0'23" |
| 7 | No. 7 Kóta ponttal |
0'33" |
| 8 | No. 8 Hangismétlés (1) |
0'33" |
| 9 | No. 9 Szinkópák (1) |
0'38" |
| 10 | No. 10 Két kézzel felváltva |
0'42" |
| 11 | No. 11 Párhuzamos mozgás |
0'32" |
| 12 | No. 12 Tükörkép |
0'25" |
| 13 | No. 13 Fekvésváltozás |
0'31" |
| 14 | No. 14 Kérdés és felelet |
0'44" |
| 15 | No. 15 Falusi dal |
0'29" |
| 16 | No. 16 Párhuzamos mozgás helyzetváltozással |
0'53" |
| 17 | No. 17 Ellenmozgás (1) |
0'30" |
| 18 | No. 18 Négy unisono dallam (1) |
0'23" |
| 19 | No. 19 Négy unisono dallam (2) |
0'32" |
| 20 | No. 20 Négy unisono dallam (3) |
0'40" |
| 21 | No. 21 Négy unisono dallam (4) |
0'25" |
| 22 | No. 22 Imitáció és ellenpont |
0'33" |
| 23 | No. 23 Imitáció és fordítása (1) |
0'33" |
| 24 | No. 24 Pastorale |
0'36" |
| 25 | No. 25 Imitáció és fordítása (2) |
1'02" |
| 26 | No. 26 Hangismétlés (2) |
0'29" |
| 27 | No. 27 Szinkópák (2) |
0'36" |
| 28 | No. 28 Kánon oktávában |
0'31" |
| 29 | No. 29 Imitáció tükörképben |
0'33" |
| 30 | No. 30 Kánon az alsó kvintben |
0'55" |
| 31 | No. 31 Tánc kánon-formában |
0'40" |
| 32 | No. 32 Dór hangsor |
0'55" |
| 33 | No. 33 Lassú tánc |
0'40" |
| 34 | No. 34 Fríg hangsor |
0'45" |
| 35 | No. 35 Korál |
0'16" |
| 36 | No. 36 Szabad kánon |
0'41" |
| 2. füzet | ||
| 37 | No. 37 Líd hangsor |
0'37" |
| 38 | No. 38 Staccato és legato (1) |
0'18" |
| 39 | No. 39 Staccato és legato (Kánon) |
0'32" |
| 40 | No. 40 Délszlávos |
0'40" |
| 41 | No. 41 Dallam kísérettel |
0'43" |
| 42 | No. 42 Kíséret tört hármasokkal |
1'24" |
| 43 | No. 43 Magyaros (a/ 2 zongorára – b/ szóló zongorára) |
1'02" |
| 44 | No. 44 Ellenmozgás (2 zongorára) (2) |
0'19" |
| 45 | No. 45 Méditation |
0'39" |
| 46 | No. 46 Növekedés – fogyás |
0'59" |
| 47 | No. 47 Nagyvásár |
0'34" |
| 48 | No. 48 Mixolíd hangsor |
0'55" |
| 49 | No. 49 Crescendo – Diminuendo |
0'26" |
| 50 | No. 50 Minuetto |
0'32" |
| 51 | No. 51 Ringás |
1'02" |
| 52 | No. 52 Egyszólamúság kézváltással |
0'20" |
| 53 | No. 53 Erdélyies |
0'37" |
| 54 | No. 54 Kromatika |
0'17" |
| 55 | No. 55 Triolák líd hangsorban (2 zongorára) |
0'32" |
| 56 | No. 56 Tercelő dallam |
0'17" |
| 57 | No. 57 Hangsúlyok |
0'48" |
| 58 | No. 58 Napkeleten |
0'57" |
| 59 | No. 59 Dúr és moll |
0'46" |
| 60 | No. 60 Kánon tartott hangokkal |
0'38" |
| 61 | No. 61 Pentaton dallam |
0'53" |
| 62 | No. 62 Párhuzamos mozgás kis hatodhangközökben |
0'41" |
| 63 | No. 63 Zsongás |
0'38" |
| 64 | No. 64 Vonal és pont (a/ és b/ változat) |
1'04" |
| 65 | No. 65 Párbeszéd (énekhangra és zongorára) |
0'38" |
| 66 | No. 66 Dallam elosztva |
1'11" |
| 3. füzet | ||
| 67 | No. 67 Tercekhez egy harmadik szólam |
0'39" |
| 68 | No. 68 Magyar tánc (2 zongorára) |
0'32" |
| 69 | No. 69 Akkordtanulmány |
0'59" |
| 70 | No. 70 Dallamhoz kettősfogások |
1'16" |
| 71 | No. 71 Tercek |
1'18" |
| 72 | No. 72 Sárkánytánc |
0'31" |
| 73 | No. 73 Kettős- és hármasfogások |
0'38" |
| 74 | No. 74 Magyar párosító (a/ zongorára – b/ énekhangra és zongorára) |
1'23" |
| 75 | No. 75 Triolák |
0'57" |
| 76 | No. 76 Háromszólamúság |
0'28" |
| 77 | No. 77 Gyakorlat |
0'35" |
| 78 | No. 78 Ötfokú hangsor |
0'29" |
| 79 | No. 79 Hommage à J. S. B. |
0'50" |
| 80 | No. 80 Hommage à R. Sch. |
0'42" |
| 81 | No. 81 Bolyongás |
1'03" |
| 82 | No. 82 Scherzo |
0'32" |
| 83 | No. 83 Dallam meg-megszakítva |
0'46" |
| 84 | No. 84 Mulatság |
0'48" |
| 85 | No. 85 Tört akkordok |
1'19" |
| 86 | No. 86 Két dúr pentachord |
1'40" |
| 87 | No. 87 Változatok |
1'18" |
| 88 | No. 88 Sípszó |
1'02" |
| 89 | No. 89 Négyszólamúság (1) |
0'55" |
| 90 | No. 90 Oroszos |
0'38" |
| 91 | No. 91 Kromatikus invenció (1) |
1'03" |
| 92 | No. 92 Kromatikus invenció (2) |
0'55" |
| 93 | No. 93 Négyszólamúság (2) |
0'45" |
| 94 | No. 94 Hol volt, hol nem volt… |
0'56" |
| 95 | No. 95 Róka-dal (a/ zongorára – b/ énekhangra és zongorára) |
1'20" |
| 96 | No. 96 Zökkenők |
0'48" |
|
CD 2 4. füzet |
||
| 1 | No. 97 Notturno |
1'36" |
| 2 | No. 98 Alátevés |
0'36" |
| 3 | No. 99 Kézkeresztezés |
1'01" |
| 4 | No. 100 Népdalféle |
0'45" |
| 5 | No. 101 Szűkített ötödnyi távolság |
0'50" |
| 6 | No. 102 Felhangok |
1'21" |
| 7 | No. 103 Moll és dúr |
1'09" |
| 8 | No. 104 Vándorlás egyik hangnemből a másikba (a/ és b/ változat) |
1'01" |
| 9 | No. 105 Játék (két ötfokú hangsorral) |
0'59" |
| 10 | No. 106 Gyermekdal |
1'05" |
| 11 | No. 107 Dallam ködgomolyagban |
1'08" |
| 12 | No. 108 Birkózás |
0'59" |
| 13 | No. 109 Bali szigetén |
0'58" |
| 14 | No. 110 És összecsendülnek-pendülnek a hangok… |
1'01" |
| 15 | No. 111 Intermezzo |
1'38" |
| 16 | No. 112 Változatok egy népdal fölött |
1'01" |
| 17 | No. 113 Bolgár ritmus |
1'03" |
| 18 | No. 114 Téma és fordítása |
1'18" |
| 19 | No. 115 Bolgár ritmus |
0'26" |
| 20 | No. 116 Nóta |
1'30" |
| 21 | No. 117 Bourrée |
1'02" |
| 22 | No. 118 Triolák 9/8-ban |
0'55" |
| 23 | No. 119 3/4-es tánc |
0'48" |
| 24 | No. 120 Kvintakkordok |
0'59" |
| 25 | No. 121 Kétszólamú tanulmány |
1'11" |
| 5. füzet | ||
| 26 | No. 122 Akkordok egyszerre és egymás ellen |
0'57" |
| 27 | No. 123 Staccato és legato (2) (a/ és b/ változat) |
0'50" |
| 28 | No. 124 Staccato |
1'07" |
| 29 | No. 125 Csónakázás |
1'20" |
| 30 | No. 126 Változó ütem |
0'39" |
| 31 | No. 127 Új magyar népdal (énekhangra és zongorára) |
0'58" |
| 32 | No. 128 Dobbantós tánc |
1'12" |
| 33 | No. 129 Váltakozó tercek |
0'48" |
| 34 | No. 130 Falusi tréfa |
0'43" |
| 35 | No. 131 Kvartok |
0'49" |
| 36 | No. 132 Nagy másodhangközök egyszerre és törve |
1'34" |
| 37 | No. 133 Szinkópák |
1'02" |
| 38 | No. 134 Gyakorlatok kettősfogásban (a/, b/ és c/ változat) |
1'02" |
| 39 | No. 135 Perpetuum mobile |
1'00" |
| 40 | No. 136 Hangsorok egészhangokból |
1'36" |
| 41 | No. 137 Unisono |
1'57" |
| 42 | No. 138 Dudamuzsika |
1'14" |
| 43 | No. 139 Paprikajancsi |
0'51" |
| 6. füzet | ||
| 44 | No. 140 Szabad változatok |
1'35" |
| 45 | No. 141 Tükröződés |
1'16" |
| 46 | No. 142 Mese a kis légyről |
1'29" |
| 47 | No. 143 Tört hangzatok váltakozva |
2'07" |
| 48 | No. 144 Kis másod- és nagy hetedhangközök |
4'20" |
| 49 | No. 145 Kromatikus invenció (3) (a/ és b/ változat) |
2'25" |
| 50 | No. 146 Ostinato |
2'05" |
| 51 | No. 147 Induló |
1'44" |
| 52 | No. 148 Hat tánc bolgár ritmusban (1) |
1'44" |
| 53 | No. 149 Hat tánc bolgár ritmusban (2) |
1'08" |
| 54 | No. 150 Hat tánc bolgár ritmusban (3) |
1'17" |
| 55 | No. 151 Hat tánc bolgár ritmusban (4) |
1'24" |
| 56 | No. 152 Hat tánc bolgár ritmusban (5) |
1'10" |
|
57
|
No. 153 Hat tánc bolgár ritmusban (6) (felvétel: 2007) |
1'44"
|
Kocsis Zoltán
zongora
Lukin Márta - mezzoszoprán (Nos.65, 74b, 95b, 127)
Mocsári Károly - zongora (Nos.43a, 44, 55, 68)
BB = Somfai László műjegyzéke
Sz = Szőllősy András műjegyzéke
Bartók Béla (1981–1945) életművében jelentős helyet foglalnak el a pedagógiai céllal készült művek. Már egyik elsők között publikált felnőttkori kompozíciója, a Tíz könnyű zongoradarab növendékek és amatőr muzsikusok képességeihez igazodik; népdalfeldolgozásokból összeállított számos sorozata szintén a zenetanulók repertoárját gazdagítja. 1913-ban társszerzőként egy zongoraiskola megírásában is részt vett. A 153 zongoradarabot tartalmazó Mikrokosmos késői és legnagyobb szabású pedagógiai alkotása, melyen több éven át dolgozott, olyan mesterművekkel párhuzamosan, mint az 5. és 6. vonósnégyes, a Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, a Kontrasztok, a Hegedűverseny és a Divertimento.
1940 októberében adott utolsó magyarországi interjújában Bartók így nyilatkozott a Mikrokosmos keletkezéséről:
A Mikrokosmos egyik darabja már az 1926-ban megjelent Kilenc kis zongoradarab-bal egyidős. Tulajdonképpen a Kilenc kis zongoradarab tizedikjének készült, de onnan valahogyan kimaradt. Már akkor foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy kezdeti tanítás számára egészen könnyű zongoramuzsikát írjak. Igazából csak 1932 nyarán láttam a munkához; akkor kb. 40 darab készült, 1933-34-ben megint vagy 40 és az utána következő években is még vagy 20. Míg végül száz és egynéhány volt készen 1938-ban. De még mindig mutatkoztak hiányok. Ezeket tavaly pótoltam; így többek közt az 1. füzet első fele ekkor készült.
John Vinton kitűnő tanulmányában (1966) a mű vázlatai alapján valószínűsítette az egyes darabok keletkezési idejét és azonosította a Kilenc kis zongoradarabból kimaradt tételt a Mikrokosmos 81. darabjával. Azt is megállapította, hogy két másik tétel, a 137. és a 146. első vázlatai ugyancsak a Kilenc kis zongoradarabbal egyidősek.
Bartók kétféle jelentést tulajdonított a mikrokozmosz szónak: „Értelmezhetjük úgy, mint egy kis világot képező, különböző fajta darabok sorozatát. Vagy pedig úgy, mint zenei világot a kicsiknek, a gyermekeknek.” Elsősorban tehát gyermekek számára készült a Mikrokosmos, de ezt alcíme: zongoramuzsika a kezdet legkezdetétől, tovább pontosítja. Olyan sorozatról van szó, amelynek legalábbis első fele zongoraiskolának tekinthető. Bartók előszava szerint:
Ezeknek a zongoradaraboknak első négy füzete azzal a szándékkal készült, hogy a zongorázni tanulni akarók … benne a kezdet kezdetétől tanulásra alkalmas, lehetőleg minden egyszerűbb technikai problémára kiterjedő, nehézségi fokozatok szerint rendezett anyagot találjanak. Sőt az 1., 2. és 3. füzet anyagát úgy alakítottuk, hogy … a tanulási idő első vagy kezdeti másfél esztendejére egymagában is elegendő legyen …
Annyiban mégis különbözik a Mikrokosmos a szokásos zongoraiskoláktól, hogy „nincsen benne semmi technikai és elméleti leírás: ilyesmit szerintünk helyesebb, ha a tanító élőszóval közöl a tanulóval” – írja Bartók a mű előszavában. Vannak ugyan egyes technikai problémákra felkészítő gyakorlatok, de csak az 1–4. füzet függelékében.
Amellett, hogy nagyjából nehézségi sorrendben sorakoznak a Mikrokosmos darabjai, az első három füzet határozott módszert is követ. Noha Bartók részt vett egy zongoraiskola megírásában, kezdő zongorázók tanításában nem volt jártas. Amikor elhatározta egy újabb, tanításra alkalmas sorozat megírását, kikérte egy tapasztalt pedagógus kolléga, Varró Margit véleményét.
Varró Margit a zongoratanítás nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Jegyzeteiből és írásaiból tudjuk, hogy rendszeresen használta praxisában a Bartók-Reschofsky zongoraiskola darabjait. Jól ismerte tehát hiányosságait, s így Bartóknak részletes tanácsokat tudott adni a Mikrokozmosz első füzeteinek kialakításához.
A zongoraiskola Varró jegyzeteivel ellátott, Bartók kottatárában fennmaradt példányából kiolvasható, milyen pontosan követte Bartók Varró tanácsait. De a Mikrokozmosz nem csak a jegyzetekben felvetett speciális javaslatok és kívánságok teljesítésével adózik Varrónak: az első két füzet felépítése is a neves zongorapedagógus elméletileg kidolgozott és gyakorlatban igazolt módszerét követi.
Eszerint a tanulás kezdeti szakaszában a kéz az öt ujjas pozíción belül marad. A Mikrokozmosz első két füzetében ez az elv végig érvényesül. Fekvésváltások egyes frázisok között természetesen előfordulnak: ilyenkor ujjrend mutatja a kéz helyzetének elmozdulását. Az első 17 darabnál kis kották a cím alatt előre is jelzik a kéz helyzetét a klaviatúrán. (Később ezek inkább a hangsor különlegességére figyelmeztetnek.) Eleinte a két kéz egyforma értékű hangokat játszik – a legkönnyebb darabokban kizárólag szekundlépésekben haladva – unisono, paralel-, és ellenmozgásban, olykor egymást felváltva is (1–21). Mindeközben alkalom nyílik a különféle hangértékek, ritmusok, módosított hangok megismerésére.
Rövid imitációs darabok, kánonok szolgálnak a tanulás következő feladatául, a két kéz függetlenítésének gyakorlására (22–36). Ugyanakkor a zenei fogalmak ismerete is bővül, elsősorban a változatos ellenpontos szerkezeteken keresztül, és különféle (dór és fríg) hangsorokban komponált darabokkal. Megjelennek az első karakterdarabok is, például „Falusi dal” (15), „Pastorale” (24), „Tánc kánon-formában” (31).
Varró módszerének harmadik szakaszát a Mikrokozmosz 2. füzete képviseli harmónia-kíséretes dallamokkal, amelyek alkalmat nyújtanak a billentés és dinamika fejlesztésére. Jellemző címek a „Dallam kísérettel” (41), „Kíséret tört hármasokkal” (42), „Staccato és legato” (38, 39), „Crescendo – Diminuendo” (49), „Hangsúlyok” (57). Egyben újabb zenei koncepciókkal is megismerkedhetnek a tanulók, így a líd, mixolíd, pentaton, kromatikus, dúr és moll hangsorokkal. Utóbbi kettő ugyanabban a tételben, egymással szembeállítva jelenik meg (59). Ötletes a különböző hangértékek és hangközök bemutatása a „Növekedés-fogyás” című darabban (46), míg a tartott hangokkal kísért dallamra a szemléletes „Vonal és pont” (64) címmel utal Bartók. A hangulatokat felidéző címek és zsánerdarabok: „Ringás” (51), „Zsongás” (63), „Délszlávos” (40), „Magyaros” (43), „Erdélyies” (53), „Napkeleten” (58), „Minuetto” (50), „Méditation” (45), „Nagyvásár” (47) aránya is jelentősen megnövekedett az 1. füzethez képest.
Bartók saját Bechstein-zongoráján játszik, 1936 (fotó: Kálmán Kata)
Eredetileg Bartók három füzetben képzelte el a Mikrokozmosz anyagát; később egy ötfüzetes változatot javasolt. Mindkét tervben egy kötetben jelent volna meg a mai 1. és 2. füzet anyaga. A kiadó azonban ragaszkodott a hatfüzetes megoldáshoz, könnyebben forgalmazhatónak tartva ezt a formát. Bartóknak nem tetszett az új elrendezés:
… így az első füzet nem tesz jó benyomást; egyébként is, annak a 60 oldalnak tartalma szoros egységet képvisel; a tanulás első évének anyagául szolgál. Így most néhány hónapi tanulás után minden tanulónak meg kell majd vennie a második füzetet is!
Az egy füzetbe szánt első két füzetet Bartók kisebbik fiának ajánlotta. Ő volt az első, aki a Mikrokosmos darabjaival kezdett zongorázni tanulni. Bartók így emlékezett vissza ezekre az időkre:
Az anyag gyakorlati kipróbálására kitűnő alkalom kínálkozott. 1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet – és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének- és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokosmos muzsikát kapott a gyerek; remélem hasznára vált, de azt is bevallhatom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből.
Bartók Péter némelyik Mikrokosmos darab születésének is tanúja volt:
A leckéink alatt [apám] néha megkért, hogy várjak egy kicsit; közben leült az íróasztalhoz és egy kis ideig csak a tolla zizegését hallottam. Pár perc múlva hozta a zongorához egy gyakorlat vagy rövid darab friss kótáját, amit nyomban meg kellett próbálnom lejátszani; a következő leckére elvárta, hogy megtanuljam.
A 3. füzettől kezdve fokozatosan bővül a játéktér, dúsabb lesz a hangzás. Már az első két füzet néhány darabjában bevezette Bartók a kettősfogásokat: legegyszerűbb formában darabzáró dúrhármasként (32), majd üres kvintekkel (55, 65), végül tartott hangokkal kísért dallamokkal (56, 57, 60, 63, 64). Kivétel a 2. füzet utolsó száma (66), amelyben kvintek és tercek váltakoznak, megelőlegezve a 3. füzet anyagát, amelyben a daraboknak több mint a fele kettősfogások és akkordok használatára épül.
„A 4. füzettel egyidejűleg már más műveket is lehet, sőt kell játszatni”– figyelmeztet Bartók az előszóban. Innen kezdve tehát a Mikrokosmos inkább nehézségi sorrendbe állított előadási darabok gyűjteménye, mint zongoraiskola. Nem mintha hiányoznának az újabb technikai problémákra összpontosító, vagy korábban bevezetett játékmódot magasabb szinten ismétlő darabok. Az „Alátevés” (98), „Kézkeresztezés” (99), „Staccato és legato” (123) a kézügyesség további fejlesztését szolgálják, de egyre inkább megnyilvánul a műnek a zongoratechnika elsajátításán túlmutató pedagógiai célja, a tágabb értelemben vett zenei nevelés, a tanulók megismertetése az alapvető zenei fogalmakkal és műfajokkal: „Szűkített ötödnyi távolság” (101), „Felhangok” (102), „Hangsorok egészhangokból” (136), „Bolgár ritmus” (113, 115), „Notturno” (97), „Bourrée” (117). Némely esetben még azt is szükségesnek tartotta Bartók, hogy jegyzetben magyarázza el a szokásostól eltérő fogalmakat.
Jellemző pedagógiai felfogására a 14. számhoz („Kérdés és felelet”) fűzött megjegyzése: „Hogy – ellentétben a közelmult divatos felfogásával – rámutassunk a zene kifejező voltára, 'kérdő' és 'felelő' verssorokat helyeztünk a kérdés, illetve a feleletszerű dallamrészek alá. Ajánlatos ezt a számot betanulás előtt két tanulóval (esetleg tanulócsoporttal) énekeltetni”.
Fontosnak tartotta tehát már a tanulás kezdetétől ráirányítani a tanulók figyelmét a zenei frázisok hordozta tartalomra. Megjegyzéséből kiderül az is, hogy a mára már világszerte elterjedt Kodály-módszer alapelvével egyetértve meg volt győződve a hangszertanulást megelőző, éneklésre alapozott elméleti bevezető hasznosságáról és ezt a Mikrokosmos előszavában külön hangsúlyozta: „minden hangszertanításnak tulajdonképpen a tanulók énekeltetéséből kellene kiindulnia.” Nem meglepő tehát, hogy néhány énekhangra szánt darab is bekerült a sorozatba. Négy darab (65, 74, 95, 127) ének zongorakísérettel: az első („Párbeszéd”: 65) Bartók saját dallama és szövege, a másik három népdalfeldolgozás. Amellett, hogy alkalmat nyújtanak a hangszertanulás énekléssel való kombinálására, e darabok további haszna, hogy bevezetik a hármas vonalrendszer olvasását, vagy ha ketten adják elő őket, az együttes játékra is megtanítanak. Hasonló célt szolgálnak azok a darabok, amelyeket második zongoraszólammal látott el Bartók (43, 44, 55, 68), bár anélkül is játszhatók.
Jóllehet a Mikrokosmos 5–6. füzetének számos darabja magasan kiművelt zongoratechnikát igénylő, koncertpódiumra való muzsika, a játékos karakterek, a gyermekvilághoz kapcsolódó képzettársítások végigvonulnak az egész sorozaton:
a „Paprikajancsi” (139) gyermekkorunk egyik kedvenc bábuját eleveníti meg; a „Mese a kis légyről” (142) lebilincselő történet, amelyben a főhős pókhálóba gabalyodik; már-már elveszettnek tűnik, de néhány pillanatnyi kétségbeesett küzdelem után mégis sikerül megmenekülnie. Bartók eredeti elgondolása szerint szavakkal is figyelmeztetett volna a kottában a veszélyre („Jaj, pókháló!”), aztán mégis inkább az olasz előadási utasítások mellett döntött: molto agitato e lamentoso jelöli a tragikus csúcspontot és con gioia, leggero a szabadulás pillanatát. Talán ez sugallta Bartóknak azt az ötletet, hogy némely darabot illusztrációk is kísérjenek a kiadványban. Tervét a kiadó is támogatta, később azonban több okból is le kellett mondani róla.
A Mikrokosmos bővelkedik kompozíciós megoldásokra vonatkozó, szellemes és evokatív címadásokban, mint „Bolyongás” (81), „Dallam ködgomolyagban” (107), „Birkózás” (108), „És összecsendülnek-pendülnek a hangok …” (110). Ugyanakkor az egyszerű zenei terminológiával jelölt darabok is felidéznek hangulatokat és karaktereket. A „Tercek” címűt (71) Bartók egyik tanítványának „méltóságteljes, nyugodt” darabként jellemezte. Másik példa lehet a „Kvintakkordok” (120) című, fanfárzenére emlékeztető darab, vagy az ellenállhatatlan sodrású „Változó ütem” (126). A 6. füzet 144. számú, technikailag igényes és komplex darabja a tárgyilagos „Kis másod- és nagy hetedhangközök” címet kapta, mégis a sorozat egyik legsugallatosabb kompozíciója. Harangütésekkel kísért, surranó neszekkel megszakított dallama magányos virrasztó képét idézi fel, s ezzel a Bartók lassú tételeinek egyik jellegzetes típusát képviselő éjszaka-zenék sorába illik.
Kottarészletek a Boosey & Hawkes Mikrokosmosról
összeállított reklámfüzetéből (100. és 142. sz.)
Tipikus gyors tételekre is számos példát kínál a Mikrokosmos. Az „Ostinato” (146) a hang-, vagy motívumismétléseken alapuló, kalapáló, groteszk Bartók-tételek sorát folytatja. Egy másik, könnyedebb, tréfás típushoz tartozik a 130. darab. Ezt először a Három burleszk 1910-ben komponált „Kicsit ázottan” tételének zsánerképére visszautaló „Tántorgós” címmel jelölte Bartók, de később meggondolta magát – nyilván nem tartotta helyénvalónak gyermekeknek szánt darabban a pityókos állapot ábrázolását – és „Falusi tréfára” változtatta a címet.
Bár a Mikrokosmos rövid darabok sorozata (csak három tart tovább két percnél), bemutatja a tételek felépítésének néhány jellegzetes megoldását és természetesen gazdag tárháza a Bartók-zene tipikus alapelemeinek. Jellemző például Bartók témáira, hogy nem periódusokból állnak, hanem a népdalstrófák négysoros szerkezetét követik. A lehetséges megoldások közül a leggyakoribb az, amelyik az új stílusú magyar népdalok egyik kedvelt formáját veszi mintául. Ebben a második strófasor az elsőt kvinttel magasabban ismétli, a harmadik sor új anyagot hoz, a negyedik pedig az elsőnek többé-kevésbé pontos ismétlése (lásd 13, 15, 43, 87, 94, 130). Tovább kutatva Bartók zenéjének eszköztárát, alkalom kínálkozik a modális és kromatikus skálakivágatokból szőtt motívumoknak, a bartóki melodika alapelemeinek tanulmányozására, mint ahogy a darabok rövidsége ellenére is megfigyelhető a témák átalakításának számos jellegzetes megoldása, a hangközszűkítés, -bővítés, -fordítás, és ritmikus variáció.
Kifogyhatatlan lehetne a példák sora a kontrapunktikus szerkesztésre: az első füzetben megismert alapvető ellenpontos formák a későbbiekben nagy számban és sokféle változatban ismétlődnek. Jó bevezető a Mikrokosmos Bartók harmóniavilágába is: hozzászoktat a hangfürtök, mixtúrák jelenlétéhez; fényt vet a tiszta kvintek, kvartok, szeptimakkordok fontosságára; megmutatja a kis szekundok, nagy szeptimek, bővített kvartok szerepét a huszadik századi hangzásvilág létrehozásában. És nem utolsósorban a Bartók zenéjének oly egyéni karaktert adó ritmikai megoldások is felvonulnak itt: így az aszimmetrikus és változó ütemek, váratlan hangsúlyok, szünetek, az egymással szembeállított ritmus- és ütemfajták, a motívumok lebontása, vagy éppen fordítva, a ritmuscsírák kibővítése.
Míg tehát a Mikrokosmos egyrészt „a kicsik, a gyermekek világa”, másrészt „kicsiben” Bartók zenéjének egész világa, mikrokozmosza is. Ugyanakkor, zongorára írt műveinek kontextusában, Bartók szavaival „mindazon zenei és technikai problémáknak szintézise, amelyeket a korábbi zongoraművek felvetettek és néhány esetben csak részben oldottak meg.”
Mikrokosmos-darabok 1937-től kezdve hangzottak el a nyilvánosság előtt Bartók előadásában. Különböző válogatásokban több mint harminc alkalommal, összesen 64 darabot tűzött műsorára a sorozatból. Két lemezfelvételre is sor került: 1938-ban a British Columbia cég a 124. és a 146. darabot rögzítette Bartók előadásában, 1941-ben pedig a cég amerikai stúdiója vett fel huszonhét darabot. Bartók 1940-ben hét számból kétzongorás koncertátiratot készített, amely második feleségével, Pásztory Dittával adott közös koncertjeik gyakori műsorszáma lett. Ezeket az átiratokat a 18. CD tartalmazza.
D D D
Recordings: Friedrich-Ebert-Halle, Hamburg: 7 July 1997 (Volumes 1 & 3), 8 July 1997 (Volumes 2 & 4),
6 October 1997 (Volume 5 + works for voice and piano, works for two pianos),
7 October 1997 (Volume 6)
Recording producer: Wilhelm Hellweg
Balance engineers: Wilhelm Hellweg, Jean Marie Geijsen
Recording engineer: Jan Wesselink
Tape editors: Jan Wesselink, Matthijs Ruijter
CD mastered by János Gyôri
Illustrations: Bartók Archives, Institute for Musicology of the Hungarian Academy of Sciences Front cover: Péter Nagy
Booklet editor: Rita Kaisinger
Printing editor: Marianne Szilasi
Executive producer: Péter Nádori
Publishers: Boosey & Hawkes
P 1999 Philips Classics Productions;
P 2008 Hungaroton Records Ltd.
SACD is manufactured by Sony DADC in Austria
Feleségével, Pásztory Dittával, 1938 (fotó: Reiszmann Mariann)
